2018. december 12., szerda

DiY: ARC M60 HD IV. - Barta Ottó


 Folytatom a mérésekkel, mint ahogy ígértem. Jól tudjuk, ez egy replika készülék, igaz némi módosítással. Nos megkerestem az eredeti készülékről közzétett méréseket.
Ezeket a fotón láthatjátok:

Mit is lehet ebből kiolvasni? Először azt, hogy a gyári készüléknek nagyon jó az átvitele. Gyakorlatilag -0,5dB 10Hz- -1,2dB20kHz-ig. Ezt szoktam én tréfásan ARC-s átvitelnek nevezni.Láthatjuk továbbá azt, hogy az 500Hz-s négyszögjelre adott válaszjel szinte tökéletes, eltekintve egy nagyon enyhe tetőeséstől. Ez a viselkedés elfogadható egy ilyen kiváló készüléktől. Azt is láthatjuk, hogy a torzítása a maximális kimenő teljesítmény közelében 30Hz felett tized százalékokban mérhrtő. Kíváló eredmény, sőt azt is bátran kijelenthetjük, hogy ekkora torzítással ritkán találkozunk csöves erősítők esetében. Utoljára egy olyan vizsgálatot mutatok, amit manapság a DIY-er körökben sem, de a különböző hifi fórumokon sem alkalmaznak, viszont a régi Hifi Magazin is használt. Ez a burst jeles mérés. Ez tulajdonképpen arról szól, hogy meghajtjuk az erősítőt Xdb valamilyen frekvenciás színusz jellel, majd azt hirtelen lekapcsoljuk. Ez egy durva igénybevétel. A jó erősítő a jel megszűnése után egyből leáll, kimenete nem tartalmaz lengéseket. Ezeknek az erősítőknek általában jó a csillapítási tényezőjük is. Nos jó is lehet, mivel valódi CFB-t tartalmaznak. Hatásáról már korábban írtam. Nagy kérdés, hogy az utánépített Erősítő vajon hogyan teljesít. 

Jól. Nézzük először a frekvencia átvitelt.


 Az eredeti készülékkel majdnem megegyező, magasban egy kicsit jobb. Be tudtam volna pont olyanra állítani is, mint a gyári. Viszont mint láttuk a négyszögjeles méréseknél, a négyszögjel átvitel így lett tökéletes. Most jöjjön a fázisátvitel. A HB erősítőnél már leírtam ennek a mérésnek a fontosságát, különös figyelemmel tekintve a mainstream frekvenciák környezetében. Akár össze is hasonlíthatjuk a két diagarammot. El kell, hogy mondjam, az ARC fázisátvitele példaértékű:


Ritkán látni ilyen szép görbét. Ezek a tulajdonságok előre vetítik a burst jeles mérés jóságát is. Bár mérés technikai okok miattt a vizsgálatot nem pont úgy végesztem mint az  gyár, az eredményből ez semmit sem von le. A generátort 100 Hz-re állítottam. Sajna a hangkártyám valami oknál fogva nem tusd ez alatt a frekvencia alatt normális burst jelet kiadni. Mindenesetre így is látható, hogy az erősítőben nincsenek lengések, válaszjelet csak akkor ad, mikor vezéreljük. Ezt már látni lehetett a fázisátvitelből is.Túllövésnek, túlműködésnek semmi jele.


A fenti mérésekből láthatjuk, hogy ha pontosan dolgozunk, akkor olcsón nagyon jó minőségű csöves erősítőt építhetünk. Persze az igazi hifistákat a hang, a megszólalás érdekli. Nos végeztünk meghallgatási tesztet is.

Ehhez "speciális állványt" használtam, mint a fotón is látható. 


Lehet mosolyogni állványomon, egy viharvert hokedlin. Én ugyan így szoktam mosolyogni, ha ecsetelik az állvány minőségének befolyását a hangra. Véleményem szerint az állványok hatása csak a mechanikus mozgást is végző elemekre kimutatható, mint pl a hangszóró, LP játszó, vagy a CD játszó. Tisztán elektromos eszközök esetében a placebo hatáson kívül más hatás nem detektálható. De nézzük, mit hallottunk.

  Jelenleg két etalonnak használt erősítő van a birtokomban. Egy ARC D51 replika, és egy eredeti TauCeti. Sokan meghallgatták már őket itt nálam, valamint különböző bemutatókon, talikon. Egyikre sem mondták, hogy rossz hangú, és elmondhatom, hogy csak azok fanyalogtak, akiknek SE, tranyós, vagy hibrid erősítőjük van. Az ARC egy vastaghangú, stabil hangképű, meglehetősen kevéssé szinező hangú, döbbenet a négyzeten dinamikájú és erejű produkció. A TC mélyre menő, részletező, nagyobb terű, alacsonyabb kategóriájú erősítő, mindazonáltal hasonlít a nagy erősítőhöz. Van is bennük valami hasonlóság. A meghallgatásoknak ha lenne statisztikája, kb az jönne ki, hogy 60% az ARC-t preferálja, 40% pedig a TauCeti-t. Ez nem azt jelenti, hogy a TC 60%-al rosszabb erősítő lenne, hanem azt, hogy messze a középszínt felett van, mivel az ARC ellenében kevés erősítő tud nyerni. Hogy hova fér be a dyeramp? Ez érdekes kérdés, ahogy a német mondja: gute frage.

Az első megszólalás döbbenetes volt. ARC-s mélységek kb 30 perc bemelegedés után. Nagy tér, és több magas mint a másik kettőn. valamivel többet mutat a felvételből, mint amazok. Kicsit zavaróan. Egy kicsit tranzisztoros megszólalás. A mély pontosságával, és a magastartomány reszelősségével. Kevés a visszacsatolás? Lehet, hisz érzékeny az erősítő. Ez nem jó. Egy idő után fárasztó, amolyan parasztvakító hangzás: első blikkre húde tiszta hang, aztán meg az ember rájön, bizony ez egy kicsit erőltetett megszólalás. Mit is kéne tenni? 
Először is növeljük a z NFB-t. Ez egy bizonyos nagyságig jó szokott lenni. Ha nincs, vagy kicsi, akkor az előbb leírt hangot kaphatjuk. Fogtam magam, és az NVCS 10 k-s ellenállását elkezdtem csökkenteni. Mit tesz Isten, a hang egyre jobb lett. Hogyne, mikor én a gyári kapcsolást ebből a szempontból változatlanul hagytam, pedig nekem nem olyan a kimenőm, tuti nem akkora a CFB-m, és nem 6550-et használok végcsőnek. Végül is jelenleg 3,3kOhmos AB ellenállás van az erősítőben.Nyilvánvalóan az átvitel is megváltozott, ezért újra ki kellett trimmelni a néccögjel átvitelt. A 7,5pF helyett 10pF-et tudtam betenni az anód és a rács közé. Már látom, hogy 12 kellene, de olyanom meg nincs, csak gagyiba, azt meg mégsem teszem már be! Kitudja ki mit mondana rá. A 10pF-el az átvitel 20kHz-n -0,2dB, ami elmarad a többi ARC -0,6-0,8 dB esésétől. Na maradjon így, gondoltam, hadd menj... szóljon.  Szólt is, sokat javult a hang. Na nosza neki, irány a barátom, akinek a jóképességű eredeti ARC-je van, meg egy nagyon precíz ARC ST70 C3-as utánépítése, ha úgy tetszik akkor ARC D50F utánépítése.  Az ST70 C3 viszont jól szól. Hallgattunk analóg nforrást, CD-t, meg pislogtunk nagyokat. Bekapcsolás után kevés a basszus. Mint egy 20-30 perc múlva a hangkép megnyugszik, és előjön a basszus is. Hallgattunk Operát, beat zenét, rockot, és Jethro Thull-t. Ütős, nagyon dinamikus megszólalás. Minden a helyén van, de barátom azt mondja, egy kicsit magasba húz még mindig. Na persze! hisz nincs 12-13pF-os SM kondi, csak tízes. Hogy a 2 piko-t meg lehet-e hallani? Meg. Sokkal jobban, mint egy interkonnekt kábel cserét. Pedig azt állítólag sokan hallják. Visszakapcsoljuk az ST70 C3-at. Tényleg kiegyenlítettebb a magasa, ugyanakkor részletezőbb a hangkép. Nem sokkal, de részletezőbb. A két erősítő kapcsolása egyébként csak a fázisfordítás módjától tér el egymástól, no meg a tápban. Nem is csoda, hisz az M60 volt az ős erősítő, a D50F annak tovább fejlesztett verziója. Basszusban nincs különbség. A teszt több dologra is fényt derített. Az egyik, hogy ma még mindig hozzá kell nyúlni az erősítőhöz, illetve az olyan zenék, amelyek általában demo lemezeken vannak, és bizonyos erősítőfajta kedvelők előszeretettel hallgatják, mert "szépenszól", na azok alkalmatlanok egy rendes átvitellel rendelkező csöves hangjának megítéléséhez. Ilyen pl az Alan Taylor vagy kinek a felvételei. Audio hulladék.  Szóval most erősítő kivan borítva, és az utolsó két módosítás utáni beállítás van soron. Nem soká meghallgatom! Végül is az erősítőn tovább nem állítottam semmit. Még hallgattam pár órát, majd következett a hódmezővásárhelyi Audiofil Baráti találkozó. Ott osztatlan siker lett az erősítő, ugyanis az új csövek addigra bejáratódtak. Voltak olyan percek a találkozón, hogy a saját szobámba nem tudtam bemenni a nagyszámú hallgatóság miatt. . Lakosztályom konyhájából voltam kénytelen a forráskészülékem a WiFin keresztül irányítani. Ezen erősítő nagyon jó választás azoknak, akik olcsón akarnak belépni a high end világába. Viszont tudni kell: ehhez nem csak az erősítő szükségeltetik. Mindenkinek feltétel nélkül ajánlom a megépítést. A fenti találkozón egy szomszédos ország magyar nemzetiségű állampolgárai is részt vettek. Igen jó véleménnyel voltak a hallottakról, annyira, hogy visszautasíthatalan ajánlat után a készüléket eladtam nekik. Ez a tény tette lehetővé, hogy hozzáfogjak a monoblokk verzió, azaz az ARC M60 HD nevű készülék megépítésének. Búcsúzzunk most ettől a gyönyörű géptől az alábbi fotóval, és folytatódjon a monoblokkok ismertetése.




A cikksorozat további részei:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése